A mai napon a Szent Mónika közösség szentmiséjének a keretein belül emlékeztük meg templomunk egy nagyon fontos személyéről. Egy olyan személyről, aki időt és energiát nem kímélve öltözteti ünnepi díszbe templomunkat alkalomról-alkalomra. Ma, egy rövid kitekintés során emlékeztünk meg róla és ezáltal osztozhattunk egymás örömén, és ismerhettük fel, hogy egy-egy ember mekkora ajándék a másik életében. Reméljük, ezt egykor minden ember felismeri a másikban.
Olykor fontos megállni és kicsit elmélkedni azokon a dolgokon, amelyek szinte már elvárás szinten foglalnak helyet az életünkben. Azon, hogy ezen tevékenységek mögött is egy dolgos szív foglal helyet, még ha sokszor nem is látjuk őt. A Hétkápolnában töltött időm során és a templom történetének felkutatásakor számos olyan embert ismertem meg, akiket sokszor igazán jól csak a szívével lát az ember, mégis nélkülük nem lenne olyan színes a kegyhely, mint a jelenlegi formájában…
Most pedig szeretnénk betekintést adni a szentmise során felolvasott köszönőbeszéd tartalmából:
Hosszú idők óta motoszkáltak bennem ezek a gondolatok, és sok estét gondolkodtam azon, hogy hogyan kéne nyomatékot adnom nekik. Végül a kedvenc műfajomat választottam most, és költői képekbe szeretném önteni érzéseimet.
Minden alkalommal amikor betértem a kis kápolnába körülölelt a zsenge virágok friss illata. Fejüket a fény felé szegezték és örömtelten figyelték az üvegablakok sugarainak játékát, amelyek a szőnyegre vetültek. Öltözékükben a paletta minden színét magukra öltötték, hogy az ünnepeinkhez alkalmazkodva mutassák meg nekünk a templom legszebb oldalát. Ám ezek a virágszálak mögött mindig állt egy láthatatlan személy, aki úgy formálta és rendezte ezeket a kis növényeket, hogy egy gyönyörű alkotás nézzen vissza a szirmok és hajtások mögül az emberek felé. Én azt mondom nem is annyira láthatatlan ez a testvér, mivel akárhányszor ránéztem ezekre a gyönyörű csokrokra az Ő szívének szépsége mosolygott vissza rám. Ez a láthatatlan varázsló Kovács Marika néni, aki nélkül el sem tudnám képzelni szeretett kegyhelyünket. Most neki szeretnék köszönetet mondani templomunk közösségének nevében, hogy most az Úr napjára is ilyen gyönyörű öltözékbe öltöztette a Hétkápolnát, valamint az év során számos időt és energiát feláldozva önzetlenül segített abban, hogy ennyi gyönyörű virágnak legyen otthona a kegytemplom.
Emellett a nemrég ünnepelt születésnapod alkalmából kívánjuk, hogy Isten éltessen még sok-sok évig és adjon számodra mindig jó egészséget és hozzon örömöt a szívedre, hogy még hosszú időn át megörvendeztethess bennünket ezekkel a mesébe illő virágokkal!
A mai szentmisében ezáltal Kovács Marika néniről emlékeztünk meg, aki hosszú évek óta templomunk közösségének szerves tagja és aki kiemelkedő virágdekorációjával mutatja meg számunkra a templom legszebb oldalát. Innen, az online lapunk felületéről is szeretnénk megköszönni azt a sok-sok önzetlen segítséget, amelyet Marika néni a templomunk közösségéért tett!